Petkovics Kálmán, Újvidék.- Kijelentem: soha szót nem váltottam dr. Uzon Miklós szabadkai ügyvéddel. Viszont igaz, hogy a Magyar Szó 1945. december 20-i számából ismerem a nevét. Akkor dr. Uzon-Ultreich Miklósnak hívták. Azóta az Ultreich elmaradt. A "Kísértet lopakodik vissza" címû hazugságokat és rágalmakat tartalmazó szöveget már dr. Uzon Miklós írta. Megjelent a Magyar Szó 1990. január 19-i számában, a Közös íróasztalunk címû rovatban. Ez a rovat különben hasonlít a régi polgári sajtó megvásárolható Nyílt tér nevû rovataira. Nincs új a nap alatt?

Uzon Miklós 1945-ben a szabadkai Népkörben mûködött. Akkor a politikát akarta kiûzni az egyesületbõl. Közben politizált. És bíztak is benne, mert az elsõ országos szavazás elõtt (1945. november 11.) bevették egy választási bizottságba. Nem vett részt a bizottság munkájában. Csak a szavazás után jelent meg, megnézni, hogy mire mentek nélküle. Ezt akkor Szabadkán a választások szabotálásának minõsítették.

Egyebek miatt is elmarasztalták Uzon Miklós népköri munkásságát, de felesleges az utólagos részletezés: a szöveg elolvasható a Magyar Szó 1945. december 20-i számában. A nevezett válaszolt is a terjedelmes cikkre. Ezt a szöveget a Magyar Szó új melléklete, a Grimasz közölte 1945. december 24-én. Ellenõrizhetõ. a Magyar Szó felelõs szerkesztõje Kek Zsigmond volt. A Grimaszt pedig Gál László szerkesztette.

Uzon Miklós nevével a hatvanas évek végén ismét találkozni az újságokban. Közvetlenül a diáktüntetések és a csehszlovákiai események után. Az alábbi keretes közlemény a Magyar Szó 1969. április 27-i számában jelent meg: "Dr. Uzon Miklós a Jugoszláv Magyar Nyelvmûvelõ Egyesület szabadkai fiókja nevében: - Kérjük Halasi Istvánt, aki írt a Közös Íróasztal rovatba, hogy jelentkezzen együttmûködés céljából a szabadkai Népkör titkáránál." Ennyi. Az együttmûködés mibenlétérõl és jellegérõl semmi.

Azóta több mint húsz év múlt el. Érthetõ, hogy Uzon Miklós nem mindenre emlékszik pontosan. Például arra sem, hogy ez a szabadkai fiók nem csak Szabadkán szerepelt, és nem mindig azt csinálta, amit az újvidéki vezetõségben elhatároztak. A fiók körül kicsit erõszakos agitáció folyt homályos célokért. A fiók aktivistái a 7 Nap szerkesztõségét is meglátogatták az "együttmûködés céljából". A beszélgetés házigazdája Kolozsi Tibor volt, az akkori fõszerkesztõ. (Kolozsi Tibor sok cikket írt a nyelvmûvelésrõl, és otthonosabban mozgott ebben a témakörben, mint a szerkesztõség vendégei.) Ott és akkor hangzott el az a furcsa vélemény, miszerint eljött az ideje annak, hogy a Népkör is jelöltet indítson a polgármesteri székért...

Ezzel a 7 Nap szerkesztõségének jelenlévõ tagjai nem értettek egyet. Õk akkor úgy gondolták, hogy a nyelvmûvelést az egyesületben kell csinálni, a politikát meg a politikai szervezetekben. Ezért nem jött létre az együttmûködés. Uzon Miklós húsz év múlva közli: "Egész 1971 végéig, tehát három évig nem is akadt fenn ezen senki." Ez nem igaz. A 7 Napban "fennakadtak". És bizony ezt mások is tudták a városban. Stipan Kopiloviæ még messze volt a majdani funkciótól.

Felmerül a kérdés: miért kellett volna nekem 1970 elején (!) szövetkeznem Stipan Kopiloviæ szabadkai párttitkárral? Ezt már csak azért sem tehettem meg, mert az akkori szabadkai párttitkárt Antun Milodanoviænak hívták. De, ha "szövetkeztem" volna, akkor meg az nem igaz, hogy 1971 végéig "senki sem akadt fenn azon", ami a fiók környékén történt. Itt valami nagyon összekeveredett. A csomót én nem tudom kibogozni. Talán majd a rágalmazási ügyekben illetékes fórum okosabb lesz nálam.

Kijelentem: nem szövetkeztem. Egészen más természetû újságírói problémáim voltak abban az idõben. Jött a szerencsétlen Nyár dala nevû rendezvény, ahol a magyar nyelvû mûsorközlõt kifütyülték. Megírtam a Soviniszták Szabadkán címû széljegyzetet. A rendezõség megtámadta a közleményt. Mi lehetett az ellentézis? Csak az, hogy fütyülés volt, de soviniszták nincsenek, azokat újság találta ki vagy nagyította fel. Bizonyíték erre a vonatkozó hírlapirodalom: a Politika Ekspres, Borba, Veèernje novosti, NIN és a Vjesnik cikkei. Meg a tavankúti emlékmû avatása alkalmából elhangzott beszéd. Közben a Hrvatski Tjednik is megtámadta Grósz Györgyöt, a 7 Nap akkori igazgatóját.

Grósz György élõ tanú, aki arról is szólhat, ami ezt a vihart közvetlenül kiváltotta. De, ha nem szól, az se baj. Dr. Uzon Miklós mostani állításának alaptalanságát cáfolhatatlanul bizonyítja a 7 Nap 1971. augusztus 20-i számában megjelent, Az okokról és a lényegrõl címû szerkesztõségi közlemény. Felhívom még a figyelmet a szabadkai újságírók pártszervezetének 1971. szeptember 24-én és 27-én tartott értekezletére. Ezek a dátumok elég fontosak az igazság utólagos megmagyarázása szempontjából.

A legfontosabb dátum azonban 1971. december 3. Ezen a napon fejezõdött be Karađorđevón a Jugoszláv Kommunista Szövetség Elnökségének huszonnegyedik ülése. Ami az ülés után történt, azt dr. Uzon Miklós az alábbi mondattal ecseteli: "Abban az idõben kezdõdött a horvát maszpokkal való leszámolás és a sárkánylovagok, azaz két törpekirály felléptek ellenem (is) meg az egész nyelvmûvelõ egyesület ellen mint nacionalisták ellen." Hatásos mondat, de több sunyi kis ferítés van benne. A dolgok másképpen történtek.

A karađorđevói határozatok végrehajtásával a Kommunista Szövetség szabadkai községi bizottsága foglalkozott. Mégpedig 1971 december havában! Emlékszem egy ülésre, tele volt a terem: ott, a sajtó nyilvánossága elõtt - megerõsítették Uzon Miklós, Kongó Tivadar és mások mûködését. (Szó volt valami ûrlapokról is, meg Uzon eszéki nyilatkozatáról, ha jól emlékszem.) De, akkor a 7 Napot is bírálták, mert nem foglalkozott érdemlegesen ezekkel az ügyekkel. Elmarasztalták azért is, mert leközölte Herceg János egyik cikkét, amelynek tartalmával a szerkesztõség nem értett egyet.

A községi pártbizottság értékelése néhány nap múlva az alapszervezetek elé került. A 7 Napban is! Az újság akkori álláspontját híven érzékelteti az Újévi levél címû vezércikk. (1971. december 24.) Aláírás nélkül jelent meg. Ezekben a napokban született a kiadó tanács által is megerõsített döntés: "... minden írást, amely eltérõ fogadtatásra találhat, a szerkesztõségben részletesen meg kell vitatni, s akkor kerülhet közlésre, ha a többség támogatja megjelenését."

A 7 Nap által említett kísértetek a Magyar Szó 1972. január 9-i számából indultak el. A Jugoszláviai Magyar Nyelvmûvelõ Egyesület vezetõségi ülésérõl szóló tudósítás szerint az egyik felszólaló "megdöbbenését kifejezve, hogy attól tart: kísértetjárás veszélye fenyegeti Vajdaságot." Erre válaszolt a 7 Nap. A további fejleményekrõl Kolozsi Tibor Feltárt buktatók címû cikke tudósít. (7 Nap, 1972. január 21.)

Érdekes dolog, ezt utólag figyeltem meg, hogy dr. Uzon Miklós neve alig szerepel a vonatkozó szövegekben. Az Újévi levél címû vezércikk csak X. Y. szabadkai ügyvédet említi. Egy késõbbi tudósítás (1972. április 28.) közli, hogy Uzon lemondott, Kongó ügyét meg a JMNYE szabadkai fiókjában tevékenykedõ kommunisták tisztázták. Talányos kérdés: miért kerülgették a 7 Nap újságírói Uzon Miklós nevét? Nem akarták népszerûsíteni? Vagy féltek tõle? Volt okuk a félelemre?

Húsz évvel ezelõtt Szabadkán meghiúsult egy nacionalista színezetû, homályos irányzatú, félig illegális politikai mozgolódás, amely a Szocialista Szövetség keretein kívül próbált érvényesülni. A célt maga Uzon Miklós körvonalazta a Magyar Szó 1969. január 26-i számában. Húsz év nagy idõ. Azóta sok minden elfelejtõdött és átszínezõdött. És ez alkalmat ad különféle mesterkedésekre és hamisításokra. Igen ám, de még itt vannak a tanúk! Hogyan lehetne ezeket elnémítani? Hát, kérem, olvassák el dr. Uzon Miklós szövegét a Magyar Szó 1990. január 19-i számában!

Húsz évvel ezelõtt ennek a mozgolódásnak szüksége volt a 7 Napra. Akkor nem sikerült meghódítani. Most itt az új, a kedvezõbb alkalom. Válság van. A legmaradibb eszme is új ruhába öltözhet. Az ám, de vannak, akik az új ruhában is felismerik a negyvenötös meg hetvenegyes reakciót. Mi legyen ezekkel? Dr. Uzon Miklós tanácsol: "Érthetetlen, hogy miért engedi õt (Petkovics Kálmánt) immár többször is szerepelni a 7 Napban Biacsi Antal fõszerkesztõ?" Hát, válaszoljon a kérdezett.

Dr. Uzon Miklós okkal bírálhatja a 7 Nap húsz évvel ezelõtti vitacikkeinek stílusát. De olyan kifejezések és megállapítások, mint "késforgatás a szívükben", "vérlázítás"és hasonlók, nem voltak a 7 Napban. Honnan származik a szókincs? Én még emlékszem a fasiszta megszállás éveire! Dr. Uzon Miklós okkal haragszik rám: sohasem cseresznyéztünk egy tálból. És biztosíthatom arról is, hogy nem kerülget az infarktus az alternatív mozgalmak miatt. Tudom, hogy munkások mozgalma a többpártrendszerben sem mellõzhetõ. A mellõzésbõl már elég nagy bajok származtak.

Dr. Uzon Miklós arra is felhasználta a kínálkozó alkalmat, hogy szóba hozza a magyarok demokratikus szövetségét meg a petíciókat. Én nem tudom, mi lesz ebbõl, de jó - véleményem szerint -, hogy a kezdeményezés a Szocialista Szövetség elé került. Én különben a nemzeti gyülekezések és mozgalmak mibenlétét, esélyeit a múlt tapasztalatain átszûrve latolgatom. Nyilván Uzon Miklós is emlékszik dr. Nagy Iván újvidéki ügyvédre, aki szintén valamit szervezett a vajdasági magyarok között, és bizony jóval népesebb tábora volt tizenhétezernél. Ennek a dolognak - Uzon Miklós tudja, de a fiatalok nem emlékeznek rá - rossz vége lett.

Az ilyen esetekben a mennyiségi mutatók másodlagos jelentõségûek. Dr. Nagy Iván mozgalmának története beszédesen bizonyítja, hogy az embereket be lehet csapni. Ennek legalkalmasabb eszköze a homályos program. De az is hatékony, ha megfenyegetnek egyeseket azzal, hogy nem elég jó magyarok. Én Vajdaságban születtem, küzdöttem Tito politikájának érvényesítéséért, és szerettem békességben élni más nemzetiségi rokonaimmal, ismerõseimmel, õseimmel és ennél többet ivadékaimnak sem kívánhatok.

Végül még megjegyzem: dr. Uzon Miklós 1945 óta támadott egy társadalmi és politikai rendszert. Azonban a mártíromság nem nagyon sikerült. Ez alighanem azt bizonyítja, hogy a rendszer mégis valamivel demokratikusabb volt, mint amilyennek Uzon Miklós utólag láttatni szeretné. A távlatokkal kapcsolatban még annyit: ha dr. Uzon Miklós emlegetett szövege netalán valamiféle politikai képzõdmény eszmei kellékei közé tartozna, akkor ott idejekorán fel kell készülni a további bonyodalmakra.

A SZERKESZTÕ MEGJEGYZÉSE: Levélírónkat talányos okokból nem a sajtószabadságra emlékezteti a Magyar Szónak ez a rovata, amelyben minden olvasónk elmondhatja a véleményét, ha kellõ módon fogalmaz, hanem a közvéleménnyel manipuláló, a polgári sajtóból ismert Nyílt térre, ami (a tisztességtelen lapoknál) megvásárolható is volt.